“Élő pásztorkultúra a Hortobágyon” fotókiállítás

hortobagyKunkovács László Magyar Művészetért díjas fotóművész állandó kiállítása.

Endrődön (ma Gyomaendrőd) született 1942-ben.

“Ahol születtem a Magyar Alföldnek a köldöke táján van, a Kárpát-medencének meg éppen a mértani közepén, elfelejtett kis emlékmű bizonyítja közelünkben. Falum határát a Körös folyó szeli ketté, ettől délre kövér szántóföldek, amaz irányban végtelen legelők terpeszkednek. Legtávolabb volt a kietlennél is kietlenebb puszta, a mindig rejtelmes Csudaballa – a neve mondja, csodák földje – gyermeki képzeletemben a világ vége. Vagy a közepe? A régi országunk centrumát jelző építmény húsz kilométerrel odébb van, de ennyit tévedhettek, akik oda helyezték. Nem tudtam, miért, mindig ide húzott a szívem, ki a füves tágasságba.”

Szegeden szerzett tanítói diplomát, újságíró végzettséget Budapesten, ott lakik 1964 óta.

Egy évtizedig az MTI országjáró fotótudósítója, később ugyanott művészeti szerkesztő. Régtől önálló alkotó. Tizennyolc népnél járt hátizsákos tanulmányúton. Nem tárgyakat gyűjt, hanem élethelyzeteket fényképez.

hortobagyNéprajzi, kultúrtörténeti témájú fotókiállításai:
Élő agrártörténet; Tiszai barangolások; Ősépítmények; Hagyományos halászat; Boldog, szeretett falum; Pásztoremberek; Tibet; Kunok Magyarországon; Táltoserő, A Mongol-Altaj kazakjai; Varázslatos Dél-Szibéria; Ótörök kőemberek,,A Hortobágy melléke; Jakutföld; Puszták, tanyák, faluszélek; Bolgár busójárás; Télkergetők; Késesek, kovácsok.

Eddig idehaza száz helyen mutatták be tárlatait és még tizenöt külországban.

Könyvei:
Ősépítmények (2000, 2001), Kece, milling, marázsa – Hagyományos halászat természetes vizeken (2001), Kőemberek – A sztyeppei népek ősi hagyatéka (2002), Táltoserő (2006)

Elismerések:
Magyar Művészetért díj (1989), Pro Natura (1995), Balogh Rudolf-díj (1996), Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2000), Bács-Kiskun megye tudományos díja (2006), Moholy-Nagy Művészeti Egyetem tiszteletbeli művészeti doktora (2007)