A hortobágyi pusztaötös

Mercs József immár második éve a hortobágyi pusztaötös hajtója. Hajtott már pusztaötöst ezelőtt is, viszont mint elmondta a hortobágyi igen különleges. Az ország több pontján is találkozhatunk pusztaötösökkel, viszont Hortobágy az egyetlen hely, ahol nem pályán, előre behatárolt helyen állják meg a lovakat, hanem kint, a szabadban, ahol a lovak határok és korlátok nélkül száguldozhatnak. Éppen ezért is ilyen veszélyes. Itt, a Hortobágyon nincs karám, nincs kerítés, ami megállítaná a száguldó lovakat.

Túl szeles időben például lehetetlen a pusztaötöst kivinni a nyílt terepre és ott tartani bemutatót. A szikes, kemény talaj nagyon megviseli a lovak lábát, ezért az ízületeikre is különösen figyelni kell, néha kímélni kell őket. A hortobágyi pusztaötös lovai: Mohó, Pálma, Orsi elől, Csilla és Peti pedig hátul. Hortobágyon naponta négyszer tekinthető meg a pusztaötös. Nóniusz lovakat használnak, csupán egy arab félvér van köztük. A nóniuszok lassan indulnak meg, idő kell amíg belelendülnek, viszont ha már elindultak nehéz őket megfogni, nem akarnak megállni. Mivel a nóniuszok főleg igás lovak, fontos hogy a kiválasztásnál élénk vérmérsékletű, eleven lovakat válasszanak. Fontos szempont az is, hogy a hátsó lovak ne rúgjanak, mivel a pusztaötös lényege hogy ne az eleje húzza a hátulját, hanem a hátulja tolja az elejét. Először a heveder kerül fel a lovakra, farok motringgal. Van, amelyik ló nem szereti vagy kidörzsöli a bőrét, ezért ők csupán hevedert kapnak. A farok motring lényege hogy a ló nem tudja előrehúzni a hevedert, így az nem töri fel a bőrét. József a lovaknál kettes szárat használ. Az első három lónál a belső hajtószárat a középső lóhoz rögzítik, a külsőket a külső lóhoz. Ezután a középső ló csengőhevederétől megy a szíj a külső ló pofaszíjáig. Fontos hogy a hajtószárból 30-40 cm mindig lógjon, szabadon legyen, azzal tudja majd a későbbiekben megfogni a lovakat. Ha a szárból túl kevés marad, száguldás közben már képtelenség megállítani őket. A hátsó két lónál sima kettes szárat használ, és a hevedernél alkalmaz egy összekötő szíjat, hogy a lovak ne menjenek széjjel és ő meg tudjon állni rajtuk. A két hátsó ló a pofaszíjuknál is össze vannak kötve. A szár rögzítése ugyanolyan, mint a kettes fogatoknál, viszont ez egy rövidített kettes szár. Az első három ló és a hátsó két ló nincs összekötve, csupán a hajtó kezében lévő két szárral vannak együtt irányítva. A lovak télen, mikor nem lehet őket kint hajtani akkor sem pihennek. A téli, hideg hónapokban kocsik elé fogják és lovagolják is őket. A hajtó egy speciális szivacscipőt visel, amely kíméli a lovak bőrét a feltöréstől. A szivacs mindig nedves egy kicsit, hogy jobban tapadjon a lovak szőréhez. Ezt a szivacsot érdemes 3-4 havonta kicserélni, mivel hamar elkopik, kidörzsölődik, bekeményedik. A lovak kiválasztásánál, a szerszámozásnál, a betanításnál és az egész bemutató alatt a legfontosabb szempont hogy a lovaknak ne okozzunk felesleges terhet, ne kényszerítsük olyasmire, ami tőlük idegen, és ha ápoljuk és törődünk velük, készséggel és örömmel tanulnak.