2020 május 30

Merinó

Tenyésztési cél
Kettős (hús, gyapjú) hasznosítású félintenzív hazai fajta fenntartása. Jelenleg és várhatóan a közeljövőben is fő haszonforrásnak a hústermelést kell tekinteni. Elsődleges cél a szaporaság és az anyai tulajdonságok javítása, a test izmoltságának növelése, de ez nem mehet más értékes anyai tulajdonság rovására. A gyapjútermelésben a merinóra jellemző minőség megőrzése a cél. A szelekciós célok megvalósítását a fajta fenotípusos egységesítésével párhuzamosan kell végezni.

A fajta jellemzői
Magyarországon merinó juhokat az 1700-as évek közepétől tartanak. A magyar merinó elődje a magyar fésűsmerinó a múlt század húszas-harmincas éveire alakult ki a posztógyapjas elektorál-negretti merinó juhok valamint a helyi fajták (racka, hosszúgyapjas német-sváb juhok) keresztezéséből. A II. világháború után a szovjet merinófajtákat (kaukázusi, sztavropoli, grozniji és – legnagyobb mértékben – az aszkániai merinó) használták a fajta nemesítésére. A 60-as évektől megkezdődött a fajta húsirányú nemesítése is, kezdetben a francia merino precoce, majd a német (akkoriban NDK illetve NSZK) húsmerinók felhasználásával. 1993. évtől önálló törzskönyv alapításával megindult az egységes magyar merinó kialakítása, ezzel egyidőben megszűnt a merinó alfajták felhasználása a fajta nemesítésében.

A magyar klimatikus viszonyokhoz jól alkalmazkodó, fehér színű merinó fajta, közepes húsformákat mutat. Jó anyai tulajdonságokkal, báránynevelő képességgel rendelkezik, egész év folyamán ellethető.

A fajtára 1,2 – 1,5 szaporulat jellemző. Kifejlett korban az anyák 50-60 kg, a kosok 85-110 kg súlyúak. Az anyajuhok nyírósúlya 4-6 kg, a kosoké 6-10 kg, a fürtmagasság 6-12 cm, a gyapjú finomsága 18-28 µm.

A fajta küllemi leírása
Az anyák feje középhosszú, a kosoké durvább, szélesebb. A homlok széles és kissé domború. A fej a szemvonaláig gyapjúval benőtt. Az anyák túlnyomó hányada szarvatlan, minimális része gomb vagy sarló alakú kisebb szarvat visel. Az anyák esetében a szarvatlanság kívánatos. A kosok szarvatlanok (suták), vagy szabályos csigás szarvúak. A szarvak és a körmök színe viasz-sárga. Az anyák orrháta egyenes, a kosoké enyhén domború. A szemek élénkek, nagyok. A fülek közepes nagyságúak. A nyak mérsékelten izmolt, középhosszú. Az anyák nyaka csak fodrozott, a kosoké legfeljebb két-három lebernyeget mutathat. A váll jól kötött, a mar közepes hosszúságú és izmoltságú. Ugyanilyen a hát és az ágyék is. Fontos kívánalom, hogy a hát egyenes legyen. A fajtára jellemző a mérsékelt dongásság, az enyhén lejtős közepes szélességű aránylag rövidebb far, a közepes mélységű szügy. A kosok hasa hengeres, az anyáké terjedelmesebb. A tőgy arányos és közepes fejlettségű. A végtagok közepes hosszúságúak és mérsékelten izmoltak. A combok közepesen teltek. Az anyák csontozata finomabb és tömör, a kosoké durvább és erőteljesebb. A bőr tömött, rugalmas, egész felületén pigment nélküli, de a szemhéjon, ajkakon és füleken kisebb (az érintett testtáj felületének 10%-át meg nem haladó), élesen határolt – nem fekete – foltok előfordulhatnak. A bunda fürtös szerkezetű. A fedőszőrök és gyapjúszálak színe fehér. A fejet rendszerint csak a homlokon és a rágóizmok tájékán, a végtagokat elől lábtőig, hátul csánkig fedi gyapjú.

Hírek és újdonságok

Még több hír

Eladó állataink

Még több eladó állat

Pedagógus sarok Kép & Videó galéria Közadat Adatvédelem
Szervezeti egységeink:
Támogató partnereink: